Számomra a fotózás a kikapcsolódás, egy kicsi lassítás és figyelés a körülöttem zajló eseményekre, környezetre es emberekre. Amikor pánikszerűen felismertem, hogy nem hallom a „csendet” az élet zajától, akkor feltettem a láthatatlan szemüvegem, amely a fotózás volt és rájöttem mennyi szépség es különleges dolog mellett száguldozunk el nap mint nap. Egy világ nyílt meg előttem a fotózás a látásmódunk, érzéseink, üzeneteink képi formába öntése mely egy olyan kommunikációs csatorna, amelyet embertársaink értésére adhatunk, láthatóvá tehetünk.